A hagyományos száraztápokat legtöbbször különböző minőségű húslisztekből állítják elő. Ezek alapanyagai gyakran állati, valamint növényi melléktermékek. A húslisztet vízzel, valamint egyéb összetevőkkel, például zsírokkal/olajokkal, vitaminokkal, gabonával és növényi melléktermékekkel péppé keverik össze. A masszából ezt követően az úgynevezett extruderben nagy nyomáson és magas hőmérsékleten kroketteket formáznak, amelyeket forrón megszárítanak. Ezeket az állati összetevőket tehát többszöri magas hőmérsékletnek és hatalmas nyomásnak kitéve dolgozzák fel, ez a végtermékben alacsony minőségű fehérjéket eredményez, amelyeket a kutya csak nehezen tud hasznosítani. Ez a feldolgozási mód még a legjobb minőségű steak esetén is negatívan hatna a tápanyag minőségére és az ízre.

• A keményítő-réteggel bevont krokettek több ideig maradnak a gyomorban
• A magas hőfok és a nyomás károsítják a fehérjeláncokat és a vitaminokat
• A falatok megduzzadnak a gyomorban - ennek haspuffadás lehet a következménye
• A táp víz hozzáadásával készül, nem húslével
• Silóban történő tárolás - atkaveszély
• Magas szénhidrát-tartalom, rossz hasznosíthatóság, sok széklet

Az adalékanyagokat a legkülönbözőbb okokból adják hozza a kutyatápokhoz. Ezért különbséget kell tenni köztük, és nem szabad az adalékanyagokat általánosan elítélni. A tápértékkel rendelkező adalékanyagok csoportjába a vitaminok és az ásványi anyagok tartoznak. Egy kiegyensúlyozott, teljes értékű táp előállításához legtöbbször ki kell egészíteni a természetes összetevőkben található mennyiséget, hogy a kutya tényleg megfelelő táplálékot kapjon, és ne lépjenek fel hiánybetegségek. A technológiai adalékanyagok csoportjába tartoznak a tartósítószerek, az antioxidánsok, illetve a sűrítő- és zselésítő anyagok. Míg a nedves kutyatápok esetében többek között a gyors felhasználás miatt le lehet mondani a tartósítószerek alkalmazásáról, a száraz kutyaeledeleknél ezek gyakran termékhigiéniai okokból is szükségesek. A tápnak ugyanis a szavatossági idő végéig mentesnek kell maradnia a káros baktériumoktól és gombáktól. Az oxigénnel való érintkezés a felbontás után antioxidánsok hozzáadását is szükségessé teszi, hogy a zsírok és olajok ne romoljanak meg. A zselésítő anyagok a nedves kutyatápok esetében kerülnek alkalmazásra, a nagyon érzékeny kutyáknál azonban emésztési problémákat okozhatnak. Ezen felül vannak érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok is. Ide tartoznak a színezőanyagok és aromák, amelyek alkalmazását magas minőségű kutyatápok esetében gyakran mellőzik. Alkalmazás előtt minden felhasznált adalékanyagot engedélyezési eljárásnak kell alávetni, amelynek során megvizsgálják azok biztonságosságát, és szükség esetén meghatározzák a maximális mennyiséget.

A túlsúly („adipozitás“) egyre gyakoribb probléma a kutyák körében, amelyet nem szabad lebecsülni, mivel számos kísérő betegséghez, például ízületi problémákhoz vezethet, ezen felül pedig a várható élettartamot is csökkenti. Bizonyos súlygyarapodást okozó anyagcsere-betegségek (pl. pajzsmirigy alulműködés) mellett a túlsúly oka legtöbbször a túl gyakori és túl kalóriadús etetés. Ahhoz, hogy leolvadjanak a kilók, le kell mondani a főétkezések közötti etetésről, azaz ne egyen a kutya sem ételmaradékot az asztalról, sem kalóriadús rágófalatokat. Ha nem szeretnénk teljesen lemondani a rágcsálnivalóról, a nyers répa vagy uborka kiválóan megfelel erre a célra, és a kutya rágás iránti igényét is kielégíti. Azonban a főétkezések mennyiségét is pontosan ki kell adagolni (mérés!), és nem csak megbecsülni. A testsúly heti 1-2%-os csökkenése jó eredménynek tekinthető. A gondosan megválasztott, zsír- és kalóriaszegény táplálás (pl. VETACTIVE Light) elősegíti a fogyást és megelőzi a hiánybetegségek kialakulását.

Allergia esetén egy egyébként ártalmatlan anyag allergénként működik, az immunrendszer pedig azt gondolja, hogy védekeznie kell ellene. Az így kiváltott immunreakció különböző tüneteket okozhat: Így jelentkezhet a kutyánál viszketés vagy bőrelváltozás, táplálékallergia esetén pedig akár emésztési probléma is. Viszonylag gyakori a bolhanyál allergia. Nem is szükséges feltétlenül nagy számú bolha jelenléte ahhoz, hogy jelentkezzen a kínzó viszketés. Továbbá felléphetnek a környezeti allergénekkel szembeni allergiák, így reagálhat a kutya például a háziporatkákra vagy bizonyos pollenekre. Táplálékallergiák szinték jelentkezhetnek. Viszonylag gyakoriak a marha, bárány vagy csirke bizonyos részeire való allergiák. Ha fennáll az allergia gyanúja, mindig ki kell kérni állatorvos véleményét. Ő ki tudja zárni a viszketés és az emésztési problémák gyakori egyéb kiváltó okait. A környezeti allergia tesztelhető vérvizsgálattal, és intracutan teszttel is. Táplálékallergia esetén azonban az úgynevezett eliminációs diéta az aranyszabály: Kb. 6-12 héten keresztül egy lehetőleg ismeretlen fehérje- és szénhidrátforrást kell adni a kutyának, és meg kell figyelni, hogy változnak-e a tünetek. A potenciális allergéneket így lépésről-lépésre fel lehet deríteni, majd ki lehet iktatni.

Az artrózis egy degeneratív ízületi betegség, amelyet a köznyelv „porckopásnak“ is nevez, és amely különösen idősebb kutyáknál gyakori. Kezdetben a porcot érinti, amelynek felülete érdes lesz, és egyre jobban elvékonyodik. A kopás végül átterjed a csontra is. Sok kutyán elsősorban rögtön felkelés után lehet látni az artrózis okozta fájdalmat: A járásuk merev, azonban néhány perc mozgás után általában „bejáratódik“. A tünetek enyhítéséhez az egyik legfontosabb tényező a túlsúly elkerülése, illetve csökkentése. Ez plusz terhelést jelent az ízületek számára, és hozzájárul a testben a gyulladásos folyamatok kialakulásához. A súlymenedzsment mellett segíthetnek a porcvédő készítmények, mint pl. a zöldkagyló kivonat. A magas minőségű omega-3 zsírsavak adása is enyhítheti az érintett ízületek gyulladását. Alapvetően az állatorvossal kell megbeszélni, hogy szükség van-e egyéb terápiák alkalmazására, vagy fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekre. Emellett fontos, hogy ne terheljük túl négylábú kedvencünket, és alkalmazkodjunk megváltozott egyedi igényeihez és korlátaihoz.

Az ásványi anyagok gyűjtőfogalom a makroelemeket, valamint a nyomelemeket foglalja össze. Amint azt a nevük is mutatja, a csoportosítás alapja, hogy a szervezetnek mekkora mennyiségre van szüksége az adott anyagból. Így a makroelemekből nagyobb mennyiség szükséges, mint a nyomelemekből. A megfelelő mennyiség felvétele azért fontos, hogy a szervezet egészséges maradjon, és működjenek a létfontosságú anyagcsere folyamatok. A felesleges túlfogyasztás, vagy az egymás közötti hibás arányok azonban szintén hamar veszélyessé válhatnak. Az egyik ásványi anyag túlzott felvétele például zavarhatja egy másik anyag felvételét. A makroelemek közé tartozik a kalcium, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a kálium és a kloridok. A nyomelemek közé tartozik pl. a vas, a réz és a jód. Az egyedi szükségletet többféle tényező befolyásolja: Így függhet például az életkortól, az aktivitástól, a reprodukciós státusztól (vemhes vagy szoptatós nőstény kutyák),az egészségi állapottól, sőt részben a szőr hosszától is!

Az energiaszükséglet, azaz a kalóriamennyiség, amelyet a kutyának naponta el kell fogyasztania, rendkívül változó, és sok tényezőtől függ. Természetesen döntő szerepet játszik például a súly és a méret. Itt kell megjegyeznünk, hogy egy 40 kg-os kutya igénye nem egyszerűen egy 5 kg-os kutya igényének nyolcszorosa – általában még ötszörös mennyiség sem szükséges! A kistestű kutyáknak ugyanis arányaiban nagyobb a testfelületük, amelyen keresztül a hőt – azaz az energiát – leadják. Ezért a kistestű kutyáknak viszonylagosan nézve (természetesen nem abszolút értékben!) több tápra van szükségük, mint a nagytestű kutyáknak. Ezen felül sok egyéb tényező is szerepet játszik: A fiatal, aktívabb kutyáknak több tápra van szükségük, mint az idősebb, nyugodtabb kutyáknak. A fejlődésben lévő kutyáknak egyébként is több energiára van szükségük, mint a felnőtt állatoknak. Azonban a rövid szőrű fajták (pl. dalmata) különösen hideg időben több energiát használnak fel testhőmérsékletük fenntartására, mint a hosszú szőrű fajták, amelyeknek vastag az aljszőre (pl. újfundlandi). Az energiaszükségletet befolyásolja továbbá a tartási mód, az ivartalanítás és bizonyos betegségek is. Az etetési javaslatok ennek megfelelően minden esetben természetesen csak irányadóak lehetnek kedvence számára. Akkor sikerült megtalálni az egyedileg megfelelő mennyiséget, ha a kutya tartja az ideális súlyát.

Az ételallergia az immunrendszer reakciója a táp valamely összetevőjére, amelyet a szervezet allergénként értelmez. Az érintett kutyáknál jellegzetesek a bőrtünetek és a viszketés, ehhez egyes esetekben emésztési problémák is társulnak. A valódi allergiát meg kell különböztetni az ételintoleranciától, amely nem az immunrendszer miatt, hanem például nem megfelelő étel (pl. nem megfelelően főtt tészta) fogyasztása esetén jelentkezik. Az ételallergia nem olyan gyakori, mint azt manapság a látszat mutatja, a diagnózis azonban mindenképpen némi türelmet igényel – mivel a vértesztek és egyéb eljárások sajnos nem feltétlenül megbízhatóak. Az aranyszabály, hogy kizáró diétát kell tartani: Kb. 6-12 héten keresztül csupán egy, lehetőleg új fehérje- és szénhidrátforrást kell adni a kutyának. Ebben az időszakban nem megengedett a jutalomfalat, a rágófalat, és semmi egyéb! Ha megszűnnek a tünetek, akkor valószínűleg az eredeti táp (fő táplálék/jutalomfalat) valamely összetevője felelős a betegségért. Ha nem történik javulás, akkor a kizáró diétát esetlegesen más fehérje- és szénhidrátforrással kell megismételni. Alapvetően érvényes: A viszketésnek és a bőrtüneteknek számos oka lehet, ezért a diagnózist mindenképpen az állatorvossal egyeztetve kell felállítani.

Az etetés gyakoriságával kapcsolatos bizonytalanságok nem meglepőek: Egyrészről az ezzel kapcsolatos elképzelések az elmúlt években részben megváltoztak, másrészről természetesen ez is a kutya egyedi szükségleteitől függ. Egy egészséges, felnőtt kutyát minden további nélkül lehet naponta egyszer etetni, azonban jobb az ételmennyiséget legalább két adagra elosztani. Ez különösen érvényes a nagyon érzékeny gyomor-bél-traktussal rendelkező kutyákra, akiknek így nem terheljük meg az emésztését. A nagytestű kutyáknál a tápmennyiség elosztása ezen felül csökkenti az életveszélyes gyomorcsavarodás kockázatát. A nagyon fiatal kölykök kezdetben általában napi többször kapnak tápot. A gyakoriságot fokozatosan kell csökkenteni, és kb. fél éves korban át lehet állni a napi kétszeri etetésre. Mindenképpen kerülendő azonban, hogy négylábú kedvencünket egész nap folyamatosan ellássuk jutalomfalatokkal és rágótermékekkel – ez nem tesz jót sem az anyagcserének, sem a vonalaknak, sem pedig a fogak egészségének.

A fehérjék, vagyis proteinek, mind állati, mind pedig növényi forrásból származhatnak. Állati fehérjeforrások például a hús, az állati melléktermékek (máj, tüdő, szív, stb.), a hal, a tojás, a tej és a tejtermékek. Ezeket mind friss állapotban, mind feldolgozott formában (pl. szárnyashúsliszt) fel lehet használni a kutyatápokhoz. A sovány hús pl. rendkívül könnyen emészthető a kutya számára, míg a sok kötőszövetet (pl. állati mellékterméket vagy sok klasszikus rágófalatot) tartalmazó eledelek puffadáshoz és hasmenéshez vezethetnek. Ezen felül sok növényi fehérjeforrás is van. A szója termékek az esszenciális aminosavak viszonylag széles spektrumát tartalmazzák, ahogyan a hüvelyesek (lencse, bab, borsó) is. Ezek nagyobb mennyiségben fogyasztva azonban emésztési problémákat okozhatnak. Sok kutyaeledel-gyártó használ azonban izolált kukorica- vagy burgonyafehérjét. A puszta fehérjetartalomnál azonban sokkal fontosabb a minőség a kutya egészséges táplálása érdekében. A jó emészthetőség, amely kíméli a gyomrot, a bélrendszert, a májat és a vesét, ugyanolyan fontos, mint az esszenciális aminosavakkal történő ellátás. A fehérjék többek között az izomzat, az immunrendszer és a különböző anyacsere funkciók számára szükségesek.

A gyomorcsavarodás akut állapot, amely leginkább a nagytestű kutyafajtáknál fordul elő. Ilyenkor a kutya gyomra megfordul a saját hosszanti tengelye körül, fontos erek nyomódnak össze, ez pedig életveszélyes következményekkel jár. A gyomorcsavarodás kockázatának csökkentése érdekében oda lehet figyelni a táplálással kapcsolatban néhány dologra: Így például fontos, hogy a napi eledelmennyiséget legalább 2-3 adagra osszuk fel. Maga az etetés mindig ugyanabban az időben történjen, ez megkönnyíti az emésztést. Le kell mondani az erősen megduzzadó tápféleségekről, és az eledel frissessége is fontos szerepet játszik. Az etetőtálban maradt nedves kutyatápot a legjobb minél hamarabb kidobni, a táp túl hosszú ideig történő áztatását pedig el kell kerülni. A túlzott habzsolás a közben lenyelt levegő miatt szintén nem előnyös. Etetés után tilos az ugrálás, a sétáltatás vagy a túlzott izgalom. Elegendő időt kell biztosítani az emésztőrendszernek, hogy teljesíteni tudja a feladatát. Sajnos az etetés tökéletes menedzselése sem mindig tudja megelőzni a gyomorcsavarodás kialakulását. Az erre utaló tünetek jelentkezésekor (pl. sikertelen kísérlet a hányásra, nyugtalanság, nyáladzás, a has felpuffadása) minden esetben haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni!

A hasmenéssel járó betegségeknek sokféle különböző kiváltó oka lehet. Szóba jöhetnek parazita-, baktérium- vagy vírusfertőzések, továbbá bizonyos szervi megbetegedések, daganatok vagy autoimmun okok. A hasmenés természetesen az etetéssel összefüggésben is előfordulhat – így például okozhat emésztési problémákat a romlott, silány minőségű, nem megfelelően elkészített (pl. túl rövid ideig főzött burgonya) vagy rosszul összeállított étel. Akut hasmenés esetén, egyébként egészséges felnőtt kutyánál, jó általános állapot mellett hasznos lehet az egy napos ételmegvonás (természetesen bőséges mennyiségű víz adása mellett). Amennyiben a panaszok továbbra is fennállnak, rossz a kutya közérzete, nagyon fiatal vagy nagyon idős állatról van szó, illetve nagyon hevesek a tünetek, esetleg fennáll a mérgezés vagy az idegen test lenyelésének gyanúja, természetesen mindig állatorvoshoz kell fordulni. Krónikus hasmenés esetén minden esetben tisztázni kell a lehetséges okokat. Gyakran (ezen felül) szükség van az etetés átállítására az emésztés tehermentesítése érdekében. A tápláléknak magas minőségű, könnyen emészthető fehérjéket kell tartalmaznia. A kiinduló októl függően további specifikus követelmények is támaszthatók az étellel szemben, például, hogy legyen zsírszegény vagy élelmi rostokban gazdag.

Egy felnőtt kutya ideális testsúlyát a legtöbb fajtánál hasonló vizuális szempontok alapján lehet megállapítani. A sűrű aljszőrrel rendelkező és/vagy hosszú szőrű kutyák esetén a tapintás is segíthet. A kutyának fentről nézve legyen jól látható dereka. Azonban a tövisnyúlvány, a csípőcsontok és a bordák ne álljanak ki túlságosan. Oldalról nézve a has körvonala a medence irányába emelkedjen, tehát ne képezzen egyenes vonalat. A mellkas simogatásakor a bordáknak erős nyomás nélkül (!) kitapinthatónak kell lenniük. Az enyhe túlsúlyt gyakran nem is olyan könnyű felismerni, hiszen a saját kutyáját minden nap látja az ember. Kérdéses esetben a házi állatorvos gyakorlott szeme segíthet ennek megítélésében. Minél hamarabb felismerjük a kezdődő túlsúlyt, annál könnyebben tudjuk kordában tartani, hogy ne is adjunk esélyt a kísérő betegségek kialakulásának (további információk az „Adipozitás“ címszó alatt). Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyes fajták között különbségek vannak: Egy fürge agár más fajtákkal összehasonlítva akkor is túl soványnak tűnhet, ha duzzad az erőtől és kicsattan az egészségtől.

Az ivartalanítás a kutyánál az ivarmirigyek eltávolítását jelenti (herék, illetve petefészkek). A hím állatokat átmenetileg egy chip segítségével is lehet kémiai úton kasztrálni. Bármely okból is történt a beavatkozás, az ivartalanítás után különösen oda kell figyelni négylábú kedvencünk etetésére és súlygyarapodására. Egyes kutyáknak megnő az étvágya, azonban a hormonális változások miatt kevesebb kalóriát használnak fel, mint korábban. Ez különösen a nőstény állatokra igaz. Bizonyos fajták (pl. labrador, beagle) hajlamosabbak a hízásra az ivartalanítás után, mint mások, amelyeknél nem, vagy csak kis mértékben következik be változás. Ezért különösen a beavatkozás utáni első hetekben rendszeres mérés, valamint az etetési mennyiség pontos ellenőrzése szükséges. Ha a kutya hízik, csökkenteni kell az eledel mennyiségét, gyakran 20-30%-kal is kevesebb energiára van szükség! Ebben az esetben érdemes lehet csökkentett kalóriatartalmú tápot választani (pl. VETACTIVE Light). A megnövekedett étvágyat ezen felül kalóriaszegény jutalomfalatok, például zöldségek vagy gyümölcsök adásával is lehet csillapítani. A kalóriabombákat, például a szárított rágófalatokat, teljesen törölni kell az étrendből, vagy jelentős mértékben csökkenteni kell ezek fogyasztását. Egy ivartalanított kutya is élhet tovább vékony és sportos testtel – a megterhelő plusz kilók nélkül.

A PLATINUM VETACTIVE termékekben megtalálható rostok tisztított cellulózok és különböző növényi eredetű hemicellulózok keverékéből állnak. Ez a természetes növényi rostokból álló keverék csökkenti a kutyaeledel energiasűrűségét. Az élelmi rostok hozzájárulnak a kutya súlygyarapodásának megakadályozásához, mivel a szervezet azok emésztésekor kevesebb energiát vesz fel. A növényi rostok a szenior tápoknak is jó kiegészítői lehetnek, mivel azok egységnyi mennyiség mellett kevesebb energiát tartalmaznak.

A nyershamu-tartalom minden kutyatáp csomagolásán megtalálható az analitikai összetevők között. A fogalom azonban egy kissé félrevezető. Természetesen egy jó kutyatáp nem tartalmaz ténylegesen hamut. Azért ez a neve, mert az érték meghatározásához egy bizonyos analitikai eljárást alkalmaznak: A vizsgált tápot egy speciális kemencében nagyon magas hőmérsékleten (550 °C) elégetik. Ami ezután marad, az az úgynevezett nyershamu. Ezek a tápban található ásványi anyagok, azaz a makro- és nyomelemek, de a szilikátok is ide tartoznak. Az alacsony minőségű kutyatápokban tehát pl. a szilikátok (azaz a homok) is ebbe a kategóriába tartoznának – ezek esetében valószínűleg szennyeződésekről van szó. Nincsenek pontos javaslatok arra nézve, hogy egy jó kutyatápban milyen magas lehet a nyershamu-tartalom. Vannak azonban hivatalos irányelvek arra nézve, hogy mennyi egy kutya szükséglete bizonyos ásványi anyagokból. Ez speciális igények esetén persze változó lehet. Így bizonyos betegségek esetén alacsonyabb vagy magasabb ásványianyag-tartalom lehet kívánatos. A nyershamu-tartalom tehát csak tájékoztató jelleggel vehető figyelembe egy kutyatáp megítélésekor.

Törvényileg szabályozott, hogy mely adatokat kell feltüntetni az (összetett) állateledeleken. Ezek az adatok segítenek a vásárlónak a tájékozódásban, hogy megtalálja a megfelelő eledelt négylábú kedvence számára, és hogy össze tudja hasonlítani egymással a különböző tápokat. Fontos adat, hogy teljes értékű vagy kiegészítő eledelről van-e szó. A teljes értékű eledelek lefedik a kutya teljes szükségletét az összes makro- és mikrotápanyagból – ezeket már nem kell semmi mással kiegészíteni. A kiegészítő eledelekre azonban ez nem igaz! Így találunk pl. olyan nedves kutyatápot, amely kiegészítő eledelként van megjelölve, és pl. ásványi anyagot tartalmazó táppal kell komplettálni. Ezen felül minden állateledelen fel vannak tüntetve az analitikai összetevők (nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, stb.). Ezek az értékek önmagukban azonban kevés információt tartalmaznak a termék minőségéről. Erre való az összetevők listája. A gyártó választhat, hogy csak a különböző készítménycsoportokat tünteti fel (pl. hús és állati melléktermékek), vagy pontosan megnevezi az egyes összetevőket (marhahús, marhamáj, tyúkszív, …). A csomagoláson megtalálhatók továbbá bizonyos adalékanyagok (pl. ásványi anyagok, antioxidánsok). A nettó súlyra vonatkozó adatok, a szavatossági idő, és a gyártó címe szintén minden esetben feltüntetésre kerül.

Igen gyakran halljuk azt a kijelentést, hogy a kutyákat nem szabadna sertéshússal etetni. Ez általánosságban véve nem helyes. Sokkal inkább igaz, hogy a kutyákat nem szabadna NYERS sertéshússal etetni. Ez ugyanis egy bizonyos herpeszvírust tartalmazhat, az úgynevezett Aujeszky-vírust. Ez az ember számára teljesen ártalmatlan kórokozó a kutya esetében halálos betegséget okoz. Sertéseknél általában enyhébbek a tünetek, azonban súlyos gazdasági károkhoz vezethetnek. Ezért is rendkívül fontos a vírus leküzdése, és legalábbis nálunk már csak elszórtan jelentkeznek fertőzések, a vaddisznók között természetes élőhelyükön. Az ilyen megbetegedések tehát a kutyák körében szerencsére abszolút ritkaságnak számítanak! Ez annak is köszönhető, hogy a vírus rendkívül érzékeny a hőhatásra. A jól átsütött sertéshús ezért teljesen biztonságos kedvencünk számára, csak a nyers sertéshúsról kell lemondani.

Az, hogy egy kutya mikortól számít szeniornak, egyrészt a fajtától, illetve a mérettől függ. Például egy dog már 6 évesen is fajtája idősödő képviselőjének számít, míg egy kistestű kutya esetleg csak 12 évesen! Másrészről egyedi különbségek is lehetnek, nem minden ugyanazon fajtához tartozó kutya öregszik egyforma gyorsan. Idős korban sok kutya kevésbé aktív, mint fiatalabb éveiben, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. Ezen felül egyes anyagcsere folyamatok is megváltoznak, és az emésztés is lelassulhat. Az érzékszervek is romlanak, négylábú kedvencünk talán már nem lát vagy hall olyan jól, mint korábban. Az idős kutyák gyakrabban szenvednek artrózisban, mint fiatalabb társaik, nehezebben megy például a felállás és a lépcsőzés. Az éves felülvizsgálat elvégzése az állatorvosnál különösen idősebb korban nagyon fontos. A változásokat így idejében fel lehet ismerni, és tenni lehet ellenük. Legtöbbször számos lehetőségünk van arra, hogy kutyánk számára kellemessé tegyük az időskori éveket. Mindenképpen előnyös lehet a táplálkozás megváltoztatása is. Egy jó szenior táp ezért kevesebb kalóriát és több élelmi rostot tartalmaz, valamint a vitamin- és ásványianyag-tartalma is megfelelően módosított. A fehérjéknek különösen értékesnek és könnyen emészthetőnek kell lenniük a bélrendszer, a máj és a vesék megóvása érdekében.

A székletevés alapvetően nem kóros, hanem csak „esztétikai“ probléma. Ez a viselkedés azonban súlyos következményekhez vezethet! Jó példa erre a lócitrom: Ha a ló legutóbbi féregtelenítése nemrég történt, nagy mennyiségű hatóanyag található még az állatban. Ez különösen veszélyes az MDR1 génhibával rendelkező fajtákra. (Tilos!) Nem csak a „collie-szerű“ fajták érintettek, hanem a német juhászkutyák, a Brie-i juhászkutyák és néhány agárfajta is. Az érintett fajtáknál hibásan működik a vér-agy gát, ezért túlérzékenyek bizonyos hatóanyagokkal szemben (pl. Ivermectin és Moxidectin - a ló féregtelenítő kúrájának hatóanyaga). A szervezetbe jutva már igen kis mennyiség (kb. 20g) is halált okozhat!

A kutyaeledelekben általában keményítőtartalmú növények szolgálnak szénhidrátforrásként. Tipikus szénhidrátforrások például a rizs, a burgonya, a búza vagy a köles. Ahhoz, hogy a szénhidrátok nagy mértékben emészthetők legyenek a kutya (vagy az ember) számára, azokat általában fel kell melegíteni, azaz meg kell bontani. A házi koszt esetében arra kell ügyelni, hogy a szénhidrátokat (rizst, burgonyát, tésztát …) a kutya számára tovább kell főzni, mint az ember számára, az emésztési problémák megelőzése érdekében. A szénhidrátokból többek között energia nyerhető, továbbá gyakran további értékes ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaznak, vagy prebiotikumként segítenek a bélflóra egészségének fenntartásában. Bizonyos betegségeknél szükség lehet arra, hogy növeljük a táplálékban a szénhidrátok arányát , pl. ha fehérjecsökkentett diétát kell tartani (pl. veseelégtelenség esetén). Más betegségeknél ezzel szemben viszonylag alacsonyan kell tartani ezt az arányt (pl. diabetes mellitus). A szénhidrátok csoportjába tartoznak az élelmi rostok is. Bár nem szívódnak fel, mégis elengedhetetlenek az egészséges emésztéshez, mivel élénkítik a bélműködést. Természetesen a normál háztartási cukor is a szénhidrátok közé tartozik. Erről azonban lehetőleg le kell mondani, ha egészségesen szeretnénk táplálni kutyánkat.

Viszonylag gyakran előfordul a kutyáknál a gyomorsav túltermelődése, amely a gyomor nyálkahártyájának fájdalmas és súlyos gyulladását okozhatja. Egyes kutyák csupán gyakran böfögnek és cuppognak, mások hánynak (különösen reggelente!), nem fogadják el az ételt és letargikusnak tűnnek. Az okok sokfélék lehetnek: A stressz, a fertőzések, szervi megbetegedések (pl. veseelégtelenség), bizonyos gyógyszerek vagy tápok a gyomor nyálkahártyájának gyulladását okozhatják, vagy arra károsan hathatnak. Először tehát a tünetek okát kell tisztázni. Ha kizártuk a súlyosabb kiváltó okokat, akkor egyszerű, de hatásos módszerként az etetés gyakoriságán kell változtatni: Könnyen emészthető táplálék adása javasolt, a nap folyamán és késő este több adagra (akár 5x) elosztva. Ezen felül segíthet a táp átállítása, vagy módosítása. Néhány kutya a magas szénhidrát-tartalomra reagál így, mások a táplálékban lévő túl sok fehérjére. Utóbbi esetben feltétlenül csökkenteni kell a szárított rágófalatok (szárított hús, rágócsontok, bikacsök …) adását! Ha a táp módosítása nem hozza meg a kívánt eredményt, feltétlenül újra fel kell keresni a házi állatorvost. Ő szükség esetén további diagnosztikai vizsgálatokat végezhet, és javasolhat alternatív kezelési módokat.

Egyes kutyák mindig jó étvággyal esznek - és vannak azok, akik inkább válogatósak. Ha a kutya rossz evő, akkor természetesen mindig ki kell zárni az egészségügyi okokat. Az evési szokásokat negatívan befolyásolhatja például a fájdalom, a láz vagy szervi okok, de a fogak, illetve a száj nem megfelelő egészsége is. A tüzelés is csökkentheti az étvágyat – egyébként a környéken élő hím állatok körében is, akiknek ilyenkor egészen más jár a fejükben, mint az evés. Nyáron a hőség is lehet az étvágytalanság oka, valamint az ismeretlen környezet (pl. kutyapanzió), és a stressz is szóba jöhet. Sok kutya kezdi el tesztelni pl. a pubertáskor beálltával, hogy az étel visszautasítása esetén nem kap-e valamilyen új és izgalmasabb eledelt. Ha megengedjük ezt a fajta viselkedést, akkor megeshet, hogy néhány naponta valamit „jobbat“ kell keresnünk, és végül a kutya határozza meg, hogy mi kerüljön a táljába. Végül természetesen azt is meg kell említenünk, hogy nem minden kutyának ízlik minden étel ugyanannyira. A kutyának is van kedvenc étele, amelyért mindenre hajlandó, illetve vannak olyan ételek, amelyeket nem kedvel.

A viszketésnek számos különböző oka lehet a kutyáknál. A paraziták (bolhák, atkák, és egyebek) mellett gombák és baktériumok is szóba jöhetnek. Sőt, a belső szervek, pl. a máj betegségei is okozhatnak viszketést a bőrön. További csoportot képeznek az allergiák. A bolhanyál allergia esetében szintén erős viszketés jelentkezik, már egyetlen bolha is elég a tünetek megjelenéséhez. A kutyáknál továbbá bizonyos füvek vagy pollenek is válthatnak ki reakciót, illetve allergiásak lehetnek a háziporatkára is. A sokféle környezeti allergia mellett ételallergia is jelentkezhet. Ez esetben leggyakrabban egy bizonyos fehérje- vagy szénhidrátforrás a kiváltó ok. Ennek kiderítésére eliminációs diéta alkalmazása javasolt. Kb. 6-12 héten keresztül csupán egy, lehetőleg ritka fehérje- és szénhidrátforrást kell adni a kutyának. A jutalomfalatok, rágófalatok, stb. ebben az időszakban tabunak számítanak. Mivel a viszketésnek számos különböző oka lehet, első lépésként javasolt mindig az állatorvost felkeresni. Egyes kiváltó okokat ugyanis gyorsan meg lehet találni, másoknál némi türelemre van szükség.

A vitaminok létfontosságú anyagok, amelyeket a táplálkozás során kell bevinni a szervezete, és amelyek elengedhetetlenek a különböző anyagcsere folyamatokhoz. Megkülönböztetünk zsírban és vízben oldódó vitaminokat. Amint azt a nevük is mutatja, a zsírban oldódó vitaminok zsírokkal kombinálva szívódnak fel a szervezetben. Ide tartozik az E, D, K és A vitamin. A legtöbb vízben oldódó vitaminnal ellentétben a szervezet ezeket bizonyos mértékig képes raktározni. Ezért előfordulhat ezek káros, túlzott bevitele a meggondolatlanul magas vitaminpótlás vagy az egyoldalú etetés (pl. túl nagy mennyiségű máj adása) következtében. A túl alacsony bevitel azonban szintén káros, ezért igen fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás. A vízben oldódó vitaminok csoportjába tartoznak a B vitaminok, a pantoténsav, a niacin, a biotin és a folsav. Bizonyos vízben oldódó vitaminokat kis mennyiségben a kutya is képes előállítani a beleiben lévő baktériumok segítségével. A vitaminszükséglet általában több tényezőtől függ, pl. az életkortól, az egészségi állapottól vagy a reprodukciós státusztól (vemhes vagy szoptatós nőstény kutyák). A C vitamin külső bevitele a kutya esetében az emberrel ellentétben egyébként nem szükséges – saját maga állítja elő a májában és veséjében!

A zsír nemcsak fontos ízhordozó és energiaszállító, az esszenciális zsírsavak felvétele a kutya egészségének megőrzése érdekében is nagy jelentőséggel bír. Megkülönböztetünk állati és növényi zsírokat. Az állati zsírt adhatjuk a kutyának külön, pl. szárnyas zsír vagy sertészsír formájában, vagy választhatunk zsírosabb húsokat az etetéshez. Az állati zsírokat a kutya nagyon jól képes hasznosítani. A halolaj is kiváló állati zsírforrás. A lazacolaj pl. különösen sok értékes omega3-zsírsavat tartalmaz, amelynek számos különböző pozitív hatása lehet a szervezetre. Például lehet gyulladáscsökkentő hatású, és alkalmazható kiegészítő kezelésként krónikus megbetegedések, pl. artrózis esetén. A növényi olajok a kutya táplálkozásának hasznos kiegészítői. Egyes fajták (pl. bogáncs- vagy napraforgó olaj) linolsavban gazdagok, amely fontos az egészséges bőr és a fényes szőr biztosításához. A lenolajban különösen sok növényi omega3-zsírsav található. Egyes olajoknak azonban magas az illóolaj-tartalma, ezért ezeket csak mértékkel szabad alkalmazni. Bizonyos betegségek (pl. hasnyálmirigy-gyulladás) vagy túlsúly esetén a zsírok csak óvatosan fogyaszthatók.